Witty és Bagira imádnak mindenhova felmászni.PL.:ablakpárkány,fák.
2010. február 1., hétfő
Parasaurolophus valkeri
Ezt találtam a Wikipédián a kedvenc dinoszauruszomról:
A Parasaurolophus egy hadrosaurida („kacsacsőrű dinoszaurusz”), egy változatos kréta időszaki család tagja, amely különös fejdíszéről ismert. Ez a dinoszaurusznem nagy és bonyolult koponyakinövéssel rendelkezett, amely a csoport legnagyobb képviselőinél egy hosszú, hajlott csővé alakult. Ez a tarkó felső részéről hátrafelé ível. Talán a legközelebbi rokona a kínaiCharonosaurus, melynek koponyája, és feltehetően a fejdísze is hasonló volt. A tudósok sokat vitáztak a fejdíszről; a megegyezés szerint a fő funkciói közé tartozik a faj és a nem vizuális felismerése, a hangrezonancia és ahőszabályzás. A ritkább kacsacsőrűek közé tartozik, melyek csupán maroknyi jól megőrződött példány alapján ismertek.A Parasaurolophus (nevének jelentése 'fejdíszeshez közeli gyík' vagy 'fejdíszesszerű gyík' – a Saurolophusra utalva) az ornithopodadinoszauruszok egyik neme, amely a késő kréta időszakban élt a mai Észak-Amerika területén, mintegy 76–73 millió évvel ezelőtt. Két és négy lábonegyaránt járó növényevő volt. Három faja vált ismertté: a P. walkeri (a típusfaj), a P. tubicen és a rövid fejdíszű P. cyrtocristatus. Maradványaira a kanadaiAlberta, valamint az Amerikai Egyesült Államokbeli Új-Mexikó és Utah államok területén bukkantak rá. Elsőként William Parks készített róla leírást 1922-ben, egy Albertában talált koponya és egy részleges csontváz alapján.
A Parasaurolophus egy hadrosaurida („kacsacsőrű dinoszaurusz”), egy változatos kréta időszaki család tagja, amely különös fejdíszéről ismert. Ez a dinoszaurusznem nagy és bonyolult koponyakinövéssel rendelkezett, amely a csoport legnagyobb képviselőinél egy hosszú, hajlott csővé alakult. Ez a tarkó felső részéről hátrafelé ível. Talán a legközelebbi rokona a kínaiCharonosaurus, melynek koponyája, és feltehetően a fejdísze is hasonló volt. A tudósok sokat vitáztak a fejdíszről; a megegyezés szerint a fő funkciói közé tartozik a faj és a nem vizuális felismerése, a hangrezonancia és ahőszabályzás. A ritkább kacsacsőrűek közé tartozik, melyek csupán maroknyi jól megőrződött példány alapján ismertek.
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
| Fajok |
|---|
Osztályozás [szerkesztés]
Ahogy a neve is jelzi, a Parasaurolophust kezdetben a Saurolophus közeli rokonának vélték, mivel a fejdíszük nagyjából hasonló. Azonban hamarosan átsorolták a lambeosaurinák alcsaládjába, elkülönítve ezzel a hadrosaurina Saurolophustól.Rendszerint a lambeosaurinák különálló ágaként tartják számon, megkülönböztetve a sisakos fejdíszű Corythosaurustól, aHypacrosaurustól, és a Lambeosaurustól.A jelenlegi ismeretek alapján a legközelebbi ismert rokona az Észak-Kínából, az Amur területéről előkerült Charonosaurus, egy lambeosaurina, melynek hasonló a koponyája (de a fejdísze még nem fejlődött ki teljesen). A két nem együtt alkotja a Parasaurolophini kládot.A rövid, aránylag kerek fejdíszű P. cyrtocristatus talán alegbazálisabb a három ismert Parasaurolophus faj közül, de az is elképzelhető, hogy a P. tubicen fiatal vagy nőstény példánya.
Táplálkozás [szerkesztés]
A Parasaurolophus, ahogy a hadrosauridák általában, nagy testű, két, illetve négy lábon járó, növényevő állat volt, melynek bonyolult koponyája lehetővé tett egyfajta rágáshoz hasonló őrlő mozgást. A fogai folyamatosan cserélődtek, és olyan fogkészletekben helyezkedtek el, amik fogak százait tartalmazták, melyekből egyszerre csak maroknyi volt használatban. A csőrét a növényi anyagok darabolására használta, melyek megtartását egy pofaszerű szerv segítette. A táplálkozás a talajszinttől körülbelül 4 méteres magasságig történt.Robert T. Bakker szerint a lambeosaurinák csőre keskenyebb volt a hadrosaurinákénál, így a Parasaurolophusnak és közeli rokonainak jobban meg kellett válogatnia a táplálékot, mint széles csőrű, fejdísz nélküli vetélytársaiknak.
2010. január 31., vasárnap
A fák tulajdonságai (Terry Pachett :Korongvilág végveszélyben/A mágia fénye
"A fák nem tudnak beszélni,mert nincs se szájuk, se tüdejük. Általában a csupasz végükkel állnak a föld, és lombos részükkel az ég felé. Erre több bizonyíték is van, mivelhogy minden fa teljesen ilyen."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)